Az egyik képzési szintről a másikra való átmenetet először az óvoda – iskola közti váltáskor élik át a gyerekek. Ez az átmenet azért nem könnyű a gyermek számára, mert az óvoda és az iskola szociális rendszerének egyértelműen eltérőek a szabályai és követelményei, vagyis a gyermeknek fel kell adnia a megszokott helyekhez, személyekhez, folyamatokhoz, tevékenységekhez fűződő kötődését. Az átlépéssel járó próbatételek tehát magában a képzési rendszer felépítésében és struktúrájában gyökereznek, és az ebből adódó következményeknek a terhét nemcsak a gyereknek kell viselni, hanem az érintett intézmények is felelősek érte. A váltás sikere ezért nem csupán a gyerek személyes rátermettségének a kérdése, hanem azon is múlik, hogy az érintett intézmények – az óvoda és az iskola – hogyan kezelik ezt az átmeneti helyzetet. Csupán a két intézmény szoros együttműködése, azaz a szakmai tevékenységek
közösen lefektetett pedagógiai alapelvei és a gyerekek számára a váltást megkönnyítő, közösen hozott intézkedések eredményezhetnek egy minőségi váltási folyamatot.